November vége volt, tipikus késő őszi idő
Summer hallgatta, ahogy a tetőablakon kopog
az eső, aztán megáll, beáll a csend
érezte ahogy egy kéz hátulról átöleli és
végig simítja mellkasát
Kristin még álmába is olyan finom volt amit
Summer még soha nem érzett.
Summer tompán ült a teraszon sütött a nap
napok óta folyamatosan ivott teljesen tompa
volt az agya de nyár volt és szabadság
még két nap volt hátra hogy visszatérjen
a való világ józan valóságába.
eltelt pár hét mióta Summer meglátta először Kristint a parton
akkor még nem tudta, hogy ez a Nő lesz az, akibe újra olyan szerelmes
lesz, amilyen már rég volt
Summer már nem félt attól, hogy beleszeret Kristinbe, mint az elején,
akkor még nem tudta, hogy mit várhat a lánytól
de azt már akkor is tudta, hogy szerelemes lesz
Kristin úgy pezsgett, élt mint egy végtelenül izzó üstökös
Summer érezte, hogy visszatér belé az élet,
Kristin volt Summernek az örök élet kulcsa.
Summer néhány hosszú nap után végre újra találkozott
Kristinnel. egész nap tűkön ült, úgy várta a találkozást, mint
egy kamasz. aztán végre eljött az ideje, hogy elinduljon Kristin
elé. persze sokkal előbb ott volt, mint kellett volna nem is
értette, hogy miért nem korábbra beszélték meg a találkozót.
Summer feszülten nézte a lépcsőt, hogy mikor jelenik meg Kristin.
hosszú percekig semmi, csak idegen arcok tömege folyt Summer
felé, már kezdte azt hinni, hogy nem vette észre a tömegben,
amikor felbukkant az a jégkék szempár, amiben Summer teljesen
elveszett.
Summer sokszor csak nézte Kristin jégkék szemét
de nem tudott megszólalni. Kristin illata és minden
mozdulata elvarázsolta Summert.
szerette volna megérteni, hogy miért lépett be az életébe,
de nem jött válasz.
Kristin nagyon fiatal volt, ezért Summernek kellett volna
döntenie, hogy nem engedi közel magát a lányhoz,
de nem tudta megtenni.
Kristin már azelőtt ott volt Summer lelkében,
mielőtt Ő bármit is tehetett volna.
Kristin szavak nélkül is olyan mélyen hatolt
Summer lelkébe, mint a tű a bőrbe.
sokszor csak szó nélkül ült Summer mellett,
de minden apró érintés és mozdulat ami Kristintől
jött végig futott Summer egész testén,
jóleső borzongás volt ez, ami ha véget ért
meleg bizsergést hagyott maga után.
Summer nem akarta, hogy így legyen.
Kristin úgy folyt be az életébe mint a lassú nyári eső,
folyamatosan áztatva a földet, minden cseppjével élete adva.
Summer hosszú-hosszú ideje újra félt,
félt attól, hogy szerelmes lesz,
de nem tudta megállítani
a nyári esőt.
esős nyári nap volt, Summer csak állt az ablak mellett
és nézte, ahogy a nyári eső lefolyik a tető cserepein.
csendes eső volt, Summer ahogy figyelte a lefolyó vizet
az idő jutott eszébe ami ugyanúgy rohan, végtelenül folyik,
mint az élet.
kora nyári reggel volt, a nap már melegen sütött.
a levegőben már lehetett érezni a virágok illatát,
zsongott, élt a természet.
Summer ott állt a tömegben, érezte, ahogy
nehezedik rá a fájdalom súlya, amire próbált
előre felkészülni, de most jött rá, hogy iszonyat
nehéz és érezte, ahogy a lelke lassan megszakadni készül.
az utolsó pillanatban kicsordult egy könnycsepp
a szemüvege alól, majd ahogy M hamvait elmosta a víz
úgy folytak végig Summer arcán a könnycseppek.
M örökre elment.
Summer homlokán lassan csorgott végig az izzadság.
tavasz volt még, de nyári meleg járta át az élet minden pillanatát.
Summer próbálta a magány nehéz terhét könnyebbé tenni, de
olyan súllyal nehezedet rá, hogy még a tavasz könnyed érzése
sem tudta feledtetni vele, hogy egyedül fekszik ott a tó parton.
Summer tudta, hogy a magánynak két oldala van, és most
a sötét oldal nyomasztotta.
Summer látta maga előtt a hazatérés pillanatát.
hosszú út volt mögötte, átrepülte a fél világot,
fáradt volt.
agyának minden apró sejtje
csak arra a pillanatra
koncentrált, amikor végre
hazaér, és otthon lesz.
az orrában már érezte az
otthon megnyugtató illatát.
Summer fáradtan ült az ablak mellett,
csak nézte a fényeket, és arra gondolt,
hogy pár órán belül a világ másik felén
fogja nézni a fáradt fény játékát.
lassan telt az idő vánszorgott, mint
egy csepp pára az üvegen.
néha-néha megállt; aztán tovább gördült,
majd véget ért.
kegyetlenül belé vágott nem tudott mit kezdeni
azzal, ahogy ezt megtették vele, csak arra gondolt, hogy
neki nem ez jár, Ő nem ezt érdemli.
aztán rájött, hogy nem számít, mert megérdemli
és megint ott van, ott a mélyben ahonnan már
annyiszor visszajött és mindig ugyanúgy fájt.
ezt nem lehet megszokni.
Summer tudta, hosszú út vár rá.
pocsék randi volt.
már akkor tudta, hogy nem lesz semmi
az egészből amikor leült a kávézóba.
persze nem tehette meg, hogy az első pillanatban
feláll és ott hagyja az egészet.
pár óra és vége lett.
jó volt felállnia és elindulnia haza.
finom tavasz volt.
Csodás langyos tavasz volt.
Summer ahogy sétált az utcán
végig futott rajta az első meleg szellő.
átjárta mint egy csodás érintés,
amit már rég nem érzett.
benne maradt, érezte ahogy melegít,
aztán lassan kihűl és elillan.
újra tavasz van.
Summer csak ült és nem tudta mi is történik
vele.
tudta, hogy fájni fog és mégis vágyott rá,
hogy megtörténjen.
aztán megtörtént, és tényleg fájt.
megint elvettek belőle egy darabot,
kevesebb lett.
Summer nem értett az egészből semmit.
csak ült a kanapé szélén nézte a monitort
és olvasta azt a pár sort, ami felforgatta
azt a fél évtizedet, amit megélt.
agyában lassan kezdtek felvillanni a képkockák
amik lassan és hidegen kezdtek egy képpé összeállni.
a kép tiszta volt de, Summer nem tudta megérteni,
hogy mi vezetett ide.
érezte, hogy elvesztette a kontrollt amiről
azt hitte, hogy a kezében van.
csak három sor volt az egész, de elpusztított mindent
amiről azt hitte, hogy működik.
