Peter P. Paul

Summer néhány hosszú nap után végre újra találkozott Kristinnel. egész nap tűkön ült, úgy várta a találkozást, mint egy kamasz. aztán végre eljött az ideje, hogy elinduljon Kristin elé. persze sokkal előbb ott volt, mint kellett volna nem is értette, hogy miért nem…

Summer sokszor csak nézte Kristin jégkék szemét de nem tudott megszólalni. Kristin illata és minden mozdulata elvarázsolta Summert. szerette volna megérteni, hogy miért lépett be az életébe, de nem jött válasz. Kristin nagyon fiatal volt, ezért Summernek kellett volna…

Kristin szavak nélkül is olyan mélyen hatolt Summer lelkébe, mint a tű a bőrbe. sokszor csak szó nélkül ült Summer mellett, de minden apró érintés és mozdulat ami Kristintől jött végig futott Summer egész testén, jóleső borzongás volt ez, ami ha véget ért meleg…

Summer nem akarta, hogy így legyen. Kristin úgy folyt be az életébe mint a lassú nyári eső, folyamatosan áztatva a földet, minden cseppjével élete adva. Summer hosszú-hosszú ideje újra félt, félt attól, hogy szerelmes lesz, de nem tudta megállítani a nyári esőt.

esős nyári nap volt, Summer csak állt az ablak mellett és nézte, ahogy a nyári eső lefolyik a tető cserepein. csendes eső volt, Summer ahogy figyelte a lefolyó vizet az idő jutott eszébe ami ugyanúgy rohan, végtelenül folyik, mint az élet.